Mérete 2-3,5cm hosszú. Mérete és potroh rajzolata alapján jól felismerhető. A lódarázs a társas redősszárnyú darazsak képviselője, melyek szárnyaikat nyugalomban redőzötten összehajtva tartják. A nőstényeknek erős fullánkjuk van, mely igen hatékony védekező és támadó fegyver is. A lódarázs csípése fájdalmas, a szúrás helye rendszerint erősen megduzzad. a lódarazsak fészkük közelében általában igen támadékonyak, és különösen veszélyesek a kánikulai időszakban. A fészküket háborgató, vagy túlságosan megközelítő embert azonnal megtámadjak, először csak az „őrt álló” dolgozók, majd a fészek nagyságától függően akár több száz lódarázs is, melyek elől –különösen nyílt terepen- nehéz elmenekülni. A fészektől távolt tartózkodó, virágokon, vagy gyümölcsökön táplálkozó példányok ezzel szemben általában békések, csak megfogásukkor szúrnak. A lódarázs éjszaka is aktív, és lámpafényre gyakran lakásokba is berepülhet. Mély búgó hangja alapján azonnal felismerhető és megkülönböztethető kisebb rokonaitól. Előfordulási helyei a tölgyesek, ártéri ligeterdők, parkok. Hazánkban elerjedt és gyakori faj. Csak a megtermékenyített nőstények telelnek át, tavasszal kezdik el a fészek építését, amely pergamenszerű anyagból áll. Az első dolgozók (nőstények) 4-5 hét múlva kelnek ki, melyek átveszik a királynő fészeképítő és ivadékgondozó szerepét, így az csak a peterakással kezdődik. Táplálékuk mivel ragadozó, főleg legyek, de darazsakat és méheket is megfog.